1976


Döntő év volt, hiszen húsz évvel a forradalom után, ismét huzamosabb időt töltöttem otthon. Most már egy csapat volt, aki várt, egy iskola kis tornatermében. Egyik téli késő délután, amintbefordultam a sarkon nagyobbacska tömeget láttam állni az iskola előtt. Amint elmentem mellettük összesúgtak: „Itt jön, megjött", majd belépve a tornaterembe, annyian voltak, hogy nem lehetett megmozdulni. Sajnos, a már bennlévők felét ki kellett küldeni, hogy rendesen elférjünk, és dolgozni tudjunk. Aznap este 6-8-ig , megtörtént az első hivatalos tornatermi edzés! Az edzés alatt, ki-kinézve a pinceablakon láttam az arcokat a hóesésben, ahogy a koszos ablakon néznek befelé, és csak figyelnek, figyelnek. „Mester, még egyet, még egyet!" - hangzott a kérés, és ez így ment reggel 4-ig, mikorra elfogyott kint a sok fázós gyerek, a hó meg csak esett szakadatlanul! A KEMPO ment előre a sok új tanítvánnyal.
Azok, akik már komolyan dolgoztak, most már várták a következő évet, hogy Ismét jöjjek, és tovább bővítsem a tudásukat. Szüleim nem igen értették, hogy a fiuk többet van otthon a KEMPO miatt, mint miattuk!