1966


December eleje volt, a pincéből kinézve csak a fehér havat lehetett látni, amit az ablak elé hordott a szél. A fehérség a tisztaság! Örömmel néztük a koszos sötét pincéből! A srácok, akik azért jöttek el hozzám, hogy megtanuljanak verekedni, pár hónap múltán, az addig számukra ismeretlen és nem látott dolgok elsajátítása után, hihetetlen nagy változáson mentek keresztül. Most már nem akarták minden áron megverni azokat, akik kötekedtek velük, hanem átfogni a kötekedő vállát és szembenézve vele...
Ott a poros pókhálós pincében megváltoztak a srácok, de velük együtt Én is. Az az óriási különbség, hogy végre otthon, magyarul magyaroknak adhattam át azt a tudást, amit külföldön volt szerencsém megtanulni, és most haza hozva igazi magyar módszerrel, nem csak erővel, hanem szívvel-lélekkel tudtam átadni, amit mindannyian megértünk, hiszen magyar srácok vagyunk.
A srácok, akikkel hosszú hónapok után, hihetetlen nagy bunyókat vágtunk le a pincében, - sajnos a nevük már csak homályosan maradt meg emlékeimben - mind elhagyta Magyarországot és külföldön telepedett le. Április másodikán kitessékeltek, feleségemmel együtt, mivel nem lett volna szabad ilyen nyugatias dolgokat tanítanom a magyar fiataloknak… Két évvel később újból visszajöttem és azokból, akik megmaradtak ismét csináltam egy kis csoportot. Ismét elkezdtük az edzéseket, de már kint a ligetben, kora hajnalban vagy késő este, hogy ne nagyon lássanak meg minket. Ismét behívtak a külföldieket ellenőrző hivatalba, és a tudtomra adták, hogy a tevékenységem, nem kívánatos, ezért azonnal fejezzem be a KEMPO oktatást Budapesten. Ennek ellenére, a kora reggeli és késő esti edzések nem szűntek meg kint a ligetben. Később, megint nyomatékosan megkértek, hogy távozzak az országból, és ne neveljek több disszidenst.